A nagy változások kora
Az idő múlásával időnként erőteljesebben szembesülünk, mint általában a rohanó hétköznapok során. Ilyen nagy ráeszmélés többek között az az időpont, amikor gyermekünk életkora a 6. év vége felé robog. Egyszer csak azt látjuk, hogy a mi kis emberkénk már nem is olyan kicsi, néhány napja már mozog az alsó első foga.
Ha jobban megfigyeljük a gyermekünk által mondottakat, akkor is érhet minket néhány meglepetés! Egyre tisztábban, egyre bonyolultabb körmondatokban és egyre komolyabb dolgokról mond határozottan véleményt, egyre mélyebben elmerül egy-egy témában, egyre logikusabban gondolkodik, egyre biztosabban tudja megfogalmazni az egyes dolgok közötti ok-okozati kapcsolatokat.
Most már képes egyre hosszabb ideig figyelni a felolvasott mesére és a lényegét is visszamondja. Általában jobban összpontosít a különböző feladathelyzetekben, és ha kitűz maga elé egy célt, akkor nem hagyja eltántorítani magát attól (pl. a kedvenc tévéműsora sem csábítja el).
Egyre nagyobb a memóriája, rengeteg verset tud már kívülről és egyre könnyebben tanulja meg azokat. Igényli az „agytornákat” - szeret barkochbázni, szeret játszani a szavakkal, szereti a foglalkoztató füzetek feladatait megoldani (labirintus, különbségek észrevevése, melyik a több / kevesebb / ugyanannyi stb.). Szereti a társasjátékokat, elfogadja a szabályokat, kivárja a sorát és képes veszíteni is. Egyre ügyesebben fut, ugrál, biciklizik, focizik és úszik. Már képes tudatosan is koordinálni, irányítani a mozgásait. Szeret rajzolni, színezni, festeni, gyurmázni. Egyre határozottabb, de finomabb vonalvezetés jellemzi munkáit és most már jól áll a kezében a ceruza. Képes vonalon belül színezni és egyre arányosabbak az ábrái.
Érti, ha azt kérjük tőle, hogy tegyen egy pontot a lap bal felső sarkába és azt is, hogy fentről lefelé, balról jobbra haladjon akkor, amikor például be kell karikáznia a lapon látható összes csillagot. Régen azért ment a reggelenkénti harc, hogy ne kelljen óvodába mennie, most akkor van a baj, ha nem mehet a barátaihoz. Amikor csak teheti, a gyermektársaságot keresi, és szívesen barátkozik.
Hihetetlen, de a fenti jellemzők – egy nagyon ideális helyzetet felvázolva – arra utalnak, hogy gyermekünk megérett arra, hogy megkezdje az iskolai tanulmányait, hiszen alapképességei várhatóan érettek ahhoz, hogy a magasabb szintű tanulási folyamatok részesévé válhasson, vagyis az olvasás-, írás-, számolás tanulása elkezdődjön.
Az iskolaérettség összetett fogalom, a gyermek egész személyiségének fejlettségét foglalja magába. A gyermeknek testileg, pszichés és szociális szempontból egyaránt alkalmasnak kell lennie az iskolai élet megkezdésére.
Biológiai jellemzők:
Pszichés alkalmasság kritériumai:
Szociális érettség jellemzői:
A fentiekből látható, hogy az iskolaérettség nem csupán értelmi képességek szintjét jelenti, hanem egy sokkal összetettebb fogalom. A megfelelő fejlettség eléréshez részben spontán, természetes érés, részben az óvodai és otthoni foglalkozás, kiegyensúlyozott, odafigyelő családi háttér szükséges.
Gyakran szükség lehet szakember segítségére:
Az iskola éretlen gyermek egész személyiségében vagy több részterületen lassabban fejlődik Jellemzőek lehetnek a következők:
Ilyen esetekben célszerű a gyermek számára még egy évet biztosítani, hogy a teljesítményhelyzet, a megfelelés folyamatos terhe nélkül, az óvodában maradva érhesse el a megfelelő fejlettséget, érettséget.
Amennyiben a gyermek összességében iskolaérett, de egy-két területen elmaradása van (illetve életkora miatt mindenképpen be kell iskolázni), az iskolakezdés után is lehetőség van a különböző szakemberek (logopédus, fejlesztő pedagógus, pszichológus) segítségét igénybe venni mind az iskolában, mind a nevelési tanácsadóban.
Következő levelünkben részletesen foglalkozunk az örömteli iskolakezdés, az írás-, olvasás- és számolástanulás feltételeivel, illetve a feltételek hiányában utalunk az esetleges tanulási zavar lehetőségeire.
Budapest, 2013. február